Mrs. Farkas könyvespolca

A Helikon Zsebkönyvek nek ( ide kattints ) köszönhetően egyre több magyar és külföldi irodalmi gyöngyszemet olvashatunk el 999 Ft-ért, és zsebkönyv jellegüknél fogva egy nap alatt ki is olvashatóak, plusz még egy női kis táskában is elférnek. :) Márai nak a Füvesköny című könyvét olvastam először, melyben idézetek vannak témakörök szerint csoportosítva. Nem rossz, de vannak olyan idézetek, melyek kiragadva eredeti szövegkörnyezetükből teljesen másként hatnak, mint amikor egy sima, fehér lapon olvassuk őket. Ezért is sajnálom, hogy Coelho -t sokszor idézik, egészen jó könyvei vannak, ha valaki egy két regényét elolvassa, biztosan megfontol belőle egy két gondolatot... de így ízekre szedve, egy-egy szép képre ráírva csak rossz szájízt hagynak maguk után. Szóval megtetszett Márai gondolkodásmódja, tudok vele azonosulni, nem csak a szépen csengő, nagyszerű frázisokat tárja elénk, így A gyertyák csonkig égnek regényét olvastam elsőként, majd egy hónappal később az Eszter hagyatéká t.

Az egyetemen volt egy Inter-és multikulturális nevelés nevű tantárgyunk, ami igazából csak arra volt jó, hogy ezt a csodás könyvet elolvassam. Beadandó dolgozatként vagy ezt a könyvet vagy valami mást kellett volna csinálni, és mivel szeretek olvasni, inkább a könyves verziót választottam. De ami kötelező, az már nem is olyan jó móka, nem is volt kedvem neki kezdeni, hetekig csak halogattam, tologattam, aztán egy héttel a beadás előtt nekiveselkedtem a teljes lemondás és bukás tudatában, hiszen egy 500 oldalas könyvről beszélünk. Elkezdtem olvasni és egyszerűen annyira letaglózott a történet, hogy pontosan másfél nap alatt kiolvastam. Emlékszem a pillanatra, hogy ültem a kanapén és nem is tudtam megszólalni, sem megmozdulni - egyrészt, mert nagyon nagy hatással volt rám, másrészt mert maradt egy nagy űr, most mit fogok olvasni? Végül ötöst kaptam, de az már más történet... :) Afgán történetet még nem olvastam, és szerettem volna mindenképpen megtapasztalni, hogy milyen történelmi és

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet. Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela. Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok. A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt t

20-as éveim elején nagyon megtetszett a sci-fi irodalom, Aldous Huxley: Szép új világ és George Orwell: 1984 című regénye után keresgettem még több jövőben játszódó történetet. Ekkor (már megint apukám segítségével) találtam rá Bradbury-re és olvastam el tőle először a Fahrenheit 451 regényét (aminek a filmváltozata is nagyon jó), majd a Marsbéli krónikák at - ami novelláskötet, majd pár év múlva az Agave Kiadó gondozásában sorra jelentek meg novelláskötetei. Nagyon jó minőségű fordításban, folyamatosan jutnak el Magyarországra, de van még jó pár történet, ami fordításra és kiadásra vár. Legutóbbi kötete, az Októberi Vidék tavaly jelent meg (2017). Egyetlen szívfájdalmam a puha borító, de így legalább elérhető áron kapható... Ajánlom a fenti könyveit is, de ebben az ajánlóban azokat a novellásköteteit szeretném bemutatni, amik ugyan tartalmaznak marsbéli történeteket, de nem csak ott játszódnak. Ezek a könyvek olyanok, mint egy-egy hatalmas kincsesláda, tele vannak sok, színes,

Számomra az örök kedvenc, szívemnek legkedvesebb és legjobb írója Fejes Endre, regényem pedig a Rozsdatemető. Apukám hívta fel figyelmem rá körülbelül 15 évvel ezelőtt. Műveit sokszor olvastam már. 1962-ben kiadott családregény ez, mely 50 évet ölel fel, az első világháborútól egészen a 70-es évek közepéig kísérhetjük el a nyolcadik kerületi munkáscsaládot. A történet keretes szerkezetű, a jelenből indul, és az írói nyomozás során visszatér a múltba, majd szépen lassan felgöngyölődik a szál és elér a jelenbe, ugyanahhoz a naphoz, órához és helyszínhez ahonnan elindult. Egy rozsdatemető udvarán történt gyilkosság felderítése ez, melyhez muszáj visszamennünk az időben a Hábetler házaspár megismerkedéséig, gyerekeik felnövéséig és az unokák gyermekkoráig, hogy megérthessük az íróval együtt, miért és hogyan történhetett meg mindez. A könyvben végig jelen vannak az idő múlását, a megszokásokat, az elfásultságot és a belterjességet tökéletesen leíró elemek (rántott hal és túrós csusza

A minap olvastam egy cikket, hogy egyre többen járnak könyvtárba. (A cikkért ide kattints:  http://hvg.hu/kultura/20180116_Vegre_egy_jo_hir_egyre_tobben_jarnak_konyvtarba ) Ez valóban örömhír, hiszen manapság már az is nagy szó, hogy olvasunk. Hát még a könyvtárba járás, az még nagyobb őskövületi klasszikusnak számít. Régen nagyon sokat jártam könyvtárba. A szüleim írattak be kb. 6 éves koromban az utcánk végén lévőbe. Nagyon szerettem nézni, ahogyan Zsuzsa néni végzi a dolgát, és sokáig könyvtáros akartam lenni. A mai napig - ha eljutok - szeretek böngészni a sorok között, és kicsit megpihenni a csendben, a könyvillatban. Emlékszem, hogy az első általános iskolában a legfelső emeleten volt a könyvtár és soha, senkit nem engedtek fel, így mindig felszöktünk a barátnőimmel és leskelődtünk a rácsok között befelé. A második általánosban is a legfelső emeleten volt, de az volt a tantermünk, mert az osztályfőnökünk könyvtáros is volt. Sok osztálybulinak adott helyett az a szoba. A

Dragomán György az egyik szívem csücske író, ráadásul kortárs, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert velem történt már, hogy kortárs írótól számomra elvont, feldolgozhatatlan könyvet olvastam (egy darabig, amíg le nem tettem), persze kivételek mindig vannak. :) Egy vicces facebook játék alkalmával bukkantam rá az oldalára -  itt tudod lecsekkolni  - és végigböngészve bejegyzéseit nagyon megtetszettek írásai. Sokszor szemezget műveiből, mintegy ízelítőként, és milyen jól teszi, mert enélkül talán nem is olvastam volna a könyveit, amik egytől-egyig szenzációsak. (A Pusztítás könyvét idénre tartogatom.) Nagyon egyedi - most már írhatom azt, hogy - rá jellemző írás-, látásmódja van. Kedvenc regényem tőle a Máglya, ami nemhogy tőle a kedvencem, hanem az egyik eddig olvasott favoritom is. Három regénye: a Máglya, A fehér király és a Pusztítás könyve egy úgynevezett trilógia, amelyek nem kötődnek egymáshoz, 3 különálló mű, közös bennük, hogy a (román) kommunista diktatúrában játs

Ki ne emlékezne Pom Pom-ra, a furcsa kinézetű lényre, aki Picur barátja lesz és az iskolába menet és az onnan hazavezető úton különféle történetekkel szórakoztatja a lányt. Sok, színes szereplő elevenedik meg a fejezetekben: Gombóc Artúr, Órarugógerincű Felpattanó, Szomorú Szamovár vagy akár a Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél. Csukás István (1936-) magyar költő, író már évtizedek óta tiszteli meg a generációkat meséivel, verseivel - amiből sok sikeres rajzfilm, bábmese feldolgozás is született. Nevéhez fűződik többet között a Nagy ho-ho-ho horgász, Mirr-Murr kalandjai vagy a Süsü, a sárkány - de a lista hosszú, szerencsére. Pom Pom meséi különálló meseregények voltak, melyek 1978-tól jelentek meg és ugyanebben az évben kerültek a tv-be is. Kiskoromban szerettem hallgatni, ahogyan anyukám mesélte, közben sokáig böngésztem az illusztrációkat. Legjobban a nyakatekert, furcsa szereplő nevek tetszettek és sokszor megkérdeztem, hogy akkor ezek most mit is jelentenek. Aztán jó