Izgatottan, meglepődve kaptam fel a fejem, mikor azt olvastam, hogy Gerlóczy Mártonnak új regénye jelenik meg. Olvastam tőle
több könyvet is. Humoros, laza, egyenes, néhol nyers és cinikus írói stílusa
merően megkülönbözteti őt a mai kortárs írók közül. De ezzel a művével teljesen
más, új oldaláról ismertem meg. Benne van, ami „a Gerlóczy” és van benne még
valami klasszikus, időtálló is, amivel igazán belopta magát a szívembe.
Magával ragadó, csodás történet ez a családregény, mely az
író családjáról, felmenőiről szól. A történetet Mikecs Anna meséli, az író
nagymamájának – Jékely Mártának – első házasságából született lánya, aki 3,5 éves
korában, vérhas következtében meghal. A központi alak Márta, akinek egész
életén át kalauzol minket a regény, de ahhoz, hogy megértsük életútját,
döntéseit azaz sorsát, vissza kell mennünk egészen Gerlóczy üknagymamájához (Terézia),
dédnagymamájához (Ida), érintve Mártát és végül édesanyjához, Zsófiához. Ezen a szép
ívű női ágon keresztül kapunk betekintést a művész család történetébe. Áprily
Lajos, Mészáros Dezső, Jékely Zoltán… de a sornak itt még nincs vége.
Nagyon megfogott, hogy minden apró részlet illeszkedik
egymáshoz, mint egy mozaik, ami végül összeáll egy teljes, egész képpé.
A címválasztás, a fejezetek száma, a gyönyörű borító, a kemény kötés, a családfa rajzai. Azt hiszem, hogy ha Márta ezt látná, boldog lenne, mert a neki tett ígéret betartatott – unokája megírta a család történetét.
A címválasztás, a fejezetek száma, a gyönyörű borító, a kemény kötés, a családfa rajzai. Azt hiszem, hogy ha Márta ezt látná, boldog lenne, mert a neki tett ígéret betartatott – unokája megírta a család történetét.
A regényt 7 év alatt írta meg az író, Ida és
Márta naplóiból és más családi feljegyzésekből.
Számomra fantasztikus időutazás volt, az első oldaltól az utolsóig. Én is ott éreztem magam a történelem viharos éveiben, éreztem a talpam alatt a Hója zöld pázsitját, a szentgyörgypusztai ház melegségét és a Duna illatát.
Azért állnak közel hozzám a családtörténetek, mert ilyenkor az én emlékeim is előjönnek és nosztalgikus hangulatban olvasom a könyvet, ami nagyon megnyugtató érzés. Másrészt pedig nem kell ennél a témánál eredetibb, hitelesebb.
Számomra fantasztikus időutazás volt, az első oldaltól az utolsóig. Én is ott éreztem magam a történelem viharos éveiben, éreztem a talpam alatt a Hója zöld pázsitját, a szentgyörgypusztai ház melegségét és a Duna illatát.
Azért állnak közel hozzám a családtörténetek, mert ilyenkor az én emlékeim is előjönnek és nosztalgikus hangulatban olvasom a könyvet, ami nagyon megnyugtató érzés. Másrészt pedig nem kell ennél a témánál eredetibb, hitelesebb.
Egyetlen hibája volt a könyvnek – 446 oldala ellenére rövid
volt. J
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akiknek szerencséjük van és
jó érzéssel gondolnak vissza a gyermekkorukra, akik szeretnek elmélyülni a régi
idők történéseiben, akik tudják, hogy az életben nem csak jó dolgok történnek és akik egyszerűen szeretnek értékeset olvasni.
Ha nem pakoltunk és költöztünk volna, akkor az olvasási idő nem 4,5, hanem 1 nap lett volna.
Ha nem pakoltunk és költöztünk volna, akkor az olvasási idő nem 4,5, hanem 1 nap lett volna.
Gerlóczy Márton oldalát itt találjátok, a könyvhöz
létrehozott facebook oldalt sok érdekességgel – fotókkal, interjúkkal pedig itt találjátok.
Jó olvasást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése